Izgalmas globális szemlélettel és provokatív élelmezési elképzelésekkel mesélt a klímasemlegességről és fenntarthatóságról Dr. Toldi Ottó a „Tények és tévhitek” legújabb előadásán

A fenntarthatóság és karbonmentesség témakörét járta körül a Tények és tévhitek, az SZTE MGK Tudományos Diákköri Tanácsának soron következő tudományos-ismeretterjesztő előadása.

Ezúttal Dr. Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója „Klímasemlegesség 2050-re? És mi lesz a fenntarthatósággal?” címmel tartott előadást és válaszolt Dr. Hupuczi Júlia főiskolai docens, valamint a közönség kérdéseire.

A fenntarthatóság körbevesz minket. A természet megújulásakor, amikor tavasszal zöldellenek és virágba borulnak a fák, tudjuk, hogy mindez azért lehetséges, mert ősszel a sárguló levelekből minden hasznos anyagot kivontak a megmaradó részekbe a falevelek erezetén keresztül, és minden toxikus anyagot a már haszontalan, lehulló levelekbe juttattak.

A modern ember sokszor megfeledkezik róla, hogy maga is természeti lény és kevesebbet ad vissza, mint amennyit elvesz, ezért szükséges globális politikai célkitűzésekkel is törekedni a fenntarthatóságra és a klímasemlegességre.

„A fenntarthatóságnak a klímasemlegesség csak egy kis szelete. A klímasemlegesség azt jelenti, hogy az üvegházgáz-kibocsátásból ugyanannyit kössünk meg, mint amennyit kibocsátunk. Kína és az Amerikai Egyesült Államok a legnagyobb globális szennyezők. Kína fosszilis energia-felhasználása 2030-ra tetőzik, ezután csökkeni fog, 2060-ra ígértek klímasemlegességet. Az USA a Biden-adminisztráció idején 2050-re ígért klímasemlegességet, nagy kérdés hogy Trump idején ez most hogyan fog változni, de nem hiszem, hogy sokat engednek belőle. India a 2060-as, Japán a 2050-es dátumra ígérte, az Európai Unió tagállamai, így Magyarország is 2050-re vállalta a nettó klímasemlegességet. Az ezzel kapcsolatos magyar terveket a Nemzeti Energia és Klímaterv rögzíti” – mondta Dr. Toldi Ottó.

Bár a népesség egy idő után nem nő majd folyamatosan, sőt várhatóan stagnálni, csökkeni kezd, de mégis óriási élelmezési terhet jelent a bolygó számára. Az ENSZ 2100-ra 9,4-12,7 milliárdra becsüli az emberi népesség számát. Emellett számolni kell azzal is, hogy változhatnak bizonyos társadalmi rétegek fogyasztási szokása is. Kínában és Indiában 5-10 évente emberek százmilliói emelkedik fel a szegénységből a középrétegbe, ezáltal többet kezdenek fogyasztani. A fogyasztás tehát nem csökkenni fog, hanem egyre inkább nő. Fontos kérdés tehát, hogy hogyan lehet majd a jelenlegi műszaki-technológiai szinten fenntarthatóan egészséges élelmiszerrel ellátni az emberiséget.

„Úgy lehetne a mezőgazdaságot fenntarthatóvá tenni, hogy ha a termelés egy jelentős részét iparivá tennénk, a felszabadult nagy mezőgazdasági területeket pedig visszaadnánk a természetnek, legalább negyven százalékban visszavadítanánk. Nem almát, búzát, babot termelnénk, hanem komponenseket: pl. fehérjét, szénhidrátot. Több száz köbméteres ipari fermentorokban lehetne akár fehérjét termelni. Japánban már csinálnak ilyesmit, igaz lilára és kékre festik az élelmiszereket, ami meglehetősen furcsa, de algából és élesztőből készülnek, természetes, jó anyagok, csak ízesítés kérdése, hogy milyen étel válik ezekből” – összegezte Dr. Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.

Hozzátette, provokatív elképzelését a jövő élelmezésére eddig nem fogadták lelkesen, de mint mondta, ennek a gondolatnak még érnie kell a döntéshozókban, mert „más megoldás nincs”.