A vidéki roma szegregáció helyzetének aktuális kérdései címmel Rostás Ari, a Fényhozók Alapítvány kuratóriumi tagja és Rostás Norbert, az Ápolás Extra Egyesület elnöke tartott előadást az SZTE Mezőgazdasági Kar vidékfejlesztési agrármérnöki BSc szakos hallgatóinak.

Kovács Helga, tanársegéd meghívására érkezett vendégelőadók sztereotip bemutatkozással kezdtek, prostituáltként és striciként festették le magukat, majd a hallgatóság reakciót figyelve gyorsan tisztázták, hogy mindez nem igaz, csupán az előítéletek ellen szerettek volna fellépni figyelemfelhívó akciójukkal.


Rostás Ari roma származású, 40 éves, Bakson él, gyermeke nincs, végzős katekéta hallgató a Gál Ferenc Egyetemen. Alapítványával, a Fényhozókkal az energiaszegénység ellen küzdenek, a hátrányos helyzetűeket, mélyszegénységben élő, elsősorban roma származásúakat segítve.



Az energiaszegénység elsősorban azokat a családokat érinti, ahol az alacsony jövedelem miatt már kikapcsolták az áramot, vagy a gázt, vagy épp a kikapcsolás előtt áll a család a szolgáltatóval szembeni tartozás miatt. A mélyszegénységben élő romatelepeken csak feltöltős energiaszolgáltatást használhatnak az érintettek. Olyan döntéseket kell meghozniuk, hogy a hűtőt kapcsolják-e be, vagy a világítást használják. Sokan a covid idején alkalmazott moratórium miatt adósságcsapdába kerültek, amelyből nem találtak kiutat. Megoldásként a Fényhozók azokban a háztartásokba, ahol áram nélkül maradtak a lakók LED szalagos világítást vittek, napelemes rendszer felépítésével pedig 13 családot látnak el ingyenes árammal – mondta Rostás Ari. Hozzátette, Rostás Norberttel nemcsak unokatestvérek, de alapítványi munkájuk révén is segítik egymás közösségeit.


Rostás Norbert egy dóci Nyugdíjas Otthont vezet, Angliában orvosbiológiát tanult, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem orvostan hallgatója. Alapítványával, az Ápolás Extra Egyesülettel többek között álláspályázatok benyújtásában segítenek a roma munkavállalóknak. A hátrányos megkülönböztetést sokszor már a pályázatok benyújtásánál megtapasztalta.

A covid időszak alatt óriási teher nehezedett az egészségügyi ellátórendszerre, kevés volt a szakember, így a roma származásúakat is elfogadták ápolóként, így elindult a korábban csak napszámban dolgozó, szakképesítés nélküli asszonyok képzése. Hosszú távú együttműködésre a Szegedi SZC jelentkezett, létrehozták a Szegedi Digitális Osztálytermet, így távoktatással is tudtak tanulni, a megfelelő digitális háttérrel sokszor nem rendelkező roma nők. Olyan sok cigánylány szerzett egészségügyi végzettséget, akikkel pl. egy egész hódmezővásárhelyi belgyógyászati osztály teljes munkaerőigényét le lehet fedni – mondta Rostás Norbert.

Norbi a szakképzésben is igyekezett újat hozni, a csoportmunka és a csoportos vizsga révén, amelyben a lemaradók is igyekeznek jobban teljesíteni, hiszen a való életben, a kórházi környezetben is a csapatmunka az, amire ténylegesen szükség van az eredményes munkavégzéshez.

Így találkozott a két unokatestvér tevékenysége: az Arinál jelentkező rászoruló emberek Norbinál szakképesítést szerezhettek, oktatásban részesülhettek, végeredményben pedig javíthattak foglalkoztatási helyzetükön, életkörülményeiken.


Rostás Ari és Norbi fontos feladatának tartja, hogy a romatelepeket szociotúrákon ismertesse meg a szociális pályára készülő egyetemistákkal, ahol cigány családokat látogatnak meg, a családi pótléknapokon és a nyári napszámidőszakon kívüli időben. A látogatók ötödmagukkal osztozhatnak egy kiló csirkefarháton az étkezéskor, gázpalackot tolnak a családdal kerékpáron, vagy fát vágnak ki a kertből a hidegben, hogy fűteni tudjanak. Egy más perspektívát látva, azok is képesek változtatni szemléletükön, akik addig kevésbé voltak együttérzőek a cigánysággal – tette hozzá Ari -, aki azt is elmondta, hogy sok olyan segítőjük van, akiket éppen ezek a szociotúrák inspiráltak a későbbi munkára.


Rostás Ari legfőbb mottóját is megosztotta a hallgatósággal: „Ne általánosíts!”
Ezzel az üzenettel engedte útjára a Mezőgazdasági Kar hallgatóit is.