Gyapjas Imre 1989. december 01-től egészen nyugdíjazásáig 2006. december 30-ig gépkocsivezetőként dolgozott a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán és annak jogelődjein. Munkáját mindig nagy megbecsüléssel végezte. Ő volt az a kolléga, akit mindenki tisztelt, hiszen munkáját mindig a pontosság, az odaadás, a jó szervezettség fémjelezte. Ő volt a szerethető ember, a barát, aki a munkáján túl is mindenkinek segített.

Derűs hangulata, az önzetlen magatartása, a mindig segítőkész hozzáállása révén a kollegiális viszony sokakban barátsággá alakult. Ez a baráti viszony nyugdíjazása után is megmaradt, mindig szeretettel fogadtuk Őt, valahányszor visszalátogatott a Karra. Halálhíre mély nyomot hagyott a lelkünkben, olyan ember távozott közülünk, akire nagy megbecsüléssel és csak szeretettel tudunk gondolni.

Kedves Imre! Nyugodj békében, emléked legyen áldott!