A XXIX. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon a Sófalvy Ferenc-díjat 2022-ben Dr. Barna Judit állatorvos kaphatta meg. Az elismerést Dr. Mikó Edit, az SZTE MGK dékánja, illetve Dr. Sófalvy Ferenc lánya, Gubisiné Sófalvy Erzsébet adta át.

A díjazott a gödöllői Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Haszonállat-génmegőrzési Intézetében dolgozott az elmúlt negyven évben, amely csak nevében változott az évek során, korábbi neve Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet volt. Magát a Központot az Agrárminisztériumot vezető miniszter 2019. június 1-jével hozta létre a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ tápiószelei Növényi Diverzitás Központba való integrálásával. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ baromfitelepén az őshonos baromfifajtákat nukleusz populációkban tartják. Dr. Barna Judit tevékenységének része, hogy az itt található 4-5 ezer állat ellátó állatorvosként is dolgozik, fő tevékenysége azonban a kutatás volt, madárszaporodás-biológiai témában végzett vizsgálatokat, ezen a területen nyerte el a PhD fokozatot is 1998-ban, továbbá ebben a témában vesz részt az egyetemi oktatásban is, amelyért 2011-ben a Szent István Egyetemen munkáját címzetes egyetemi tanári címmel ismerte el. Mint mondta, arra a legbüszkébb, hogy a Központban országos szinten egyedülálló szaporodásbiológiai laboratóriumot hoztak létre, ahol az őshonos baromfifajták fenntartását nemcsak élőállat-formában biztosítják, hanem ivarszerveik hosszú távú mélyhűtéses tárolásával is fenntartják a madarakat.

A régi baromfifajták, illetve a pulyka, a gyöngytyúk és a vízi szárnyas spermabankjuk pedig nemzetközi szinten is egyedülálló, amely 4-5 ezer mintát tartalmaz. Kollégái a nőivari, korai naposkori ivarszerv-transzplantációval kísérleteznek egy mélyhűtés beiktatásával, de embrionális sejteket is ki lehet nyerni a termékeny tojásból, amelyet szintén mélyhűtenek, majd átültetnek egy másik tojásba – ismertette a Központ fő kutatási tevékenységeit Dr. Barna Judit. „Meghatódtam, hogy valakinek eszébe jutottam” – mondott köszönetet a Sófalvy Ferenc-díjért. Hozzátette, személyesen ismerte a díj névadóját, ezért különösen megtisztelő számára az elismerés. Emlékeztetett, Hódmezővásárhelyen is fenntartják a kendermagos és a kendermagos kopasz baromfifajtákat, ami nagyon fontos annak elérésében, hogy ne csak egy helyen legyen meg az állomány.

A díjátadón nemcsak Dr. Barna Judit munkáját ismerték el Sófalvy Ferenc-díjjal, hanem a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ is megkapta a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának különdíjat több évtizedes tenyésztői és génmegőrzési munkájáért.

Az őshonos magyar tyúk fajtacsoportban a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ a II. helyezést érte el a fogolyszínű magyar tyúkjával, míg az egyéb őshonos és régen honosult baromfifajták kategóriájában az I. helyezést szerezték meg a parlagi gyögytyúkjukkal, a II. helyezést a rézpulykájukkal, valamint a III. helyezést a fodrostollú magyar lúdjukkal.

A díjátadón baromfitenyésztés kategóriában elismerésben részesült továbbá az SZTE Tangazdaság Kft. is, az őshonos tyúk fajtacsoport I. és II. helyét szerezték meg a kendermagos magyar tyúk és a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk fajtákkal.

Farkas Zoltán magántenyésztő kapta az SZTE Mezőgazdasági Kar juhtenyésztési különdíját a XXIX. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon a német húsmerinó és landschaf merinó növendék kosaiért, amelyet Dr. Mikó Edit, a Kar dékánja adott át.

A fajtacsoport általános küllemi bírálati szempontjaihoz mérik a saját állataikat a kiválasztásnál, általában 5-8 állatot jelölnek ki előzetesen fajtabírálatra, majd a kiállítás előtt a legszebbeket hozzák el ténylegesen bemutatni – mondta Farkas Zoltán. A német húsmerinónál a húsjegyek, a kerek hátsó combok, a széles mellkas, és a kopasz lábak a jellemzők, míg a landschaf merinó országosan is egy ritkább fajta, jellegre, gyapjúra hasonló a merinóhoz, viszont egy kettős hasznosítású, nagytestű állat, nem ritka anyai vonalon a 100-110 kilós anya sem, apai vonalon pedig 140-150 kilós kosokkal dolgoznak – tette hozzá a tenyésztő. A magas, lábas, kifejlett állatok utódai nagysúlyú bárányként, akár a 35 kilogrammot is elérik.

Farkas Zoltán 2003 óra foglalkozik törzstenyésztéssel, az a terve, hogy a fiának adja majd át a tenyészetet. A törzstenyésztés komoly megmérettetés, amely nem jelenti azt, hogy ha valaki rendelkezik törzsállattal, úgy is tud tenyészteni, így a tenyésztőnek nagyon jól ismernie kell a saját állatait, tudnia, hogy mit mivel érdemes pároztatni, milyen vonalat vinne tovább az állományban. Farkas Zoltán köszönetét fejezte ki az elnyert díjjal kapcsolatban. „Azért jövünk a kiállításra, hogy megmutassuk magunkat, ha ennek az eredménye egy komoly elismerés, az a legnagyobb öröm a számunkra” – mondta a tenyésztő. Hozzátette, minden díját egy vitrines szekrényben őrzi, mindegyikhez személyes emlékek fűzik, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának díja egy olyan elismerés, amelyet első alkalommal nyert el.