„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.”

Dr. Botos Katalin, egyetemi tanár, az Antall-kormányban bankügyekért felelős tárca nélküli miniszter, a közgazdasági tudományok doktora volt az SZTE Mezőgazdasági Karának vendégelőadója.

A nyolcvanéves közgazdász Politika és gazdaság; agrárpolitika és magyar gazdaság címmel tartott előadást, amelyen személyes életpályájáról is beszélt a hallgatóságnak.

A Közgazdasági Egyetemen (Marx Károly Közgazdasági Egyetemen) hat féléven át, rendkívüli szorgalommal tanult matematikát, végig kitűnő eredménnyel zárta tanulmányait, majd a Beruházási Bankban és a Pénzügyi Kutatóintézetben dolgozott, egészen annak 1987-es feloszlatásáig. Az akkor túlontúl reformernek tartott intézmény után az Agrárgazdasági Kutatóintézetbe került, ahol élete 3 legboldogabb évét tölthette el. Ez a rendszerváltás előtti három év meghatározó volt az életében.

1970-ben szerzett egyetemi doktorátust. Kandidátusi értekezését 1973-ban, a közgazdasági tudományok doktora címét 1987-ben védte meg.

1990-ben, Antall József kormányában pénzügyi államtitkárként ő készítette az első magyar költségvetést a rendszerváltás után. Ezt követően tárca nélküli miniszter lett, a bankkonszolidáció felelőse. Bankfelügyeleti elnökként 1994-ig felügyelte a magyar bankrendszert. Monetáris és költségvetési oldalról is részleteiben ismerte a magyar gazdaság tulajdonságait. Férjével, Botos József közgazdásszal nemcsak érzelmi-személyes kapcsolatuk teljesedett ki, de a mai napig a közös munka is összeköti őket. Az ő statisztikai elemzését felhasználva mutatta be Dr. Botos Katalin a Mezőgazdasági Kar hallgatóinak politika és gazdaság kapcsolatát.

Hipotézisük szerint a mindenkori politikai rendszernek legitimációra van szüksége, amelyhez nélkülözhetetlen a tömegek jóindulatának elnyerése. Ehhez a reálbérek a legfontosabb jellemzőszámok. (Reálbér egyenlő nominálbér osztva az inflációval.) Ameddig egy politikai rendszer képes biztosítani a reálbérek emelkedését, addig bízhat hatalmának stabilitásában.

A Kádár-kormány egészen regnálása utolsó három évéig volt képes biztosítani a reálbéremelést, ugyanakkor a viszonylagos jólét eladósodáson alapult. A nyolcvanas évek végére az államadósság megnőtt. Míg a bruttó államadósság 1973-ban még 2118 millió dollár volt, 1989-re már 20 390 millió dollárra emelkedett, 1990-re eltűnt a tartaléknak tekintett betétállomány is. Az ország devizatartalékaként a külföldiek betéteit tüntették fel, így valójában az is adósság volt. A rendszerváltás előtti három évben a Kádár-kormány nem tudott a reálbéreken emelni, ez társadalmi elégedetlenséghez vezetett, amely természetszerűleg a rendszer bukását idézte elő – igazolta a hipotézisét Dr. Botos Katalin.

A hatalmas államadósságot örökölt a rendszerváltó Antall-kormány, amelyen a rendszerváltás ténye nem tudott változtatni. A helyzet eszkalálódott, a kelet-európai piacok összeomlottak, a korábban olcsó, orosz fosszilis energiahordozók drágultak. Minden termeléshez energia szükségeltetik, amelynek döntő részét, csakúgy, mint ma is, külföldről tudták behozni. Ha nincs import, termelés sincs. Még mezőgazdasági termelés sem, mert pl. fertilizáló szerek nélkül (amelyeket szintén külföldről hozunk be) eltarthatatlan az élelmiszeralapanyag, a gabona is.

Az első gazdasági lépés tehát az energiahordozók importja, ezt finanszírozni kell, meg kell előlegezni egy reménybeli, jövőbeni exportot. Ezt a külföldiek betéteiből hitelezték meg, így a valós államadósság 34 milliárd dollárra rúgott. A rendszerváltásig felhalmozott valutaadósság a fejlődő országokat is, csakúgy, mint minket, adósságrabszolgaságba taszította, amelyeket esetenként - lásd a görögöket - több száz (!) év alatt sem lehetett visszafizetni – mondta Dr. Botos Katalin.

Újra és újra előkerül a kérdés, hogy ki volt a felelős az államadósságért? Ám a válaszok nem mindig helytállók. Nem pusztán a magyar korrupció, vagy az orosz elnyomás és energia-kitettség, hanem az USA kamatemelése miatt dráguló devizahitelek vezettek a krízishez – tette hozzá a szakember. A magyar rendszerváltást nem finanszírozta külföldi tőke, átalakulási válság jött létre; minden gazdasági erőfeszítés az adósságrendezést szolgálta, tíz évbe tellett, hogy a GDP utolérje a 1990 előtti szintet, 12 év, hogy a bérek és 14, hogy a nyugdíj is.

Az első Orbán-kormánynak sikerült ugyan a GDP arányos adósságot levinnie, de reálbért nem tudott eléggé emelni, ez a bukásához vezetett – utalt ismét a kezdő hipotézisre a közgazdász.

A Medgyessy-Gyurcsány kormányok idején volt ugyan reálbér-emelés, de ismét nagyobb mértékben eladósodott az ország.

Az újraválasztott Orbán-kormányok úgy tudtak a reálbéreken emelni, hogy az államadósság nem nőtt, ezt támogatta a kedvező nemzetközi környezet és az alacsony kamatok is. A reálbérek növekedése biztosította az Orbán-kormány társadalmi támogatottságát, és többszöri újraválasztását – elemezte a politika és a gazdaság összefonódását Dr. Botos Katalin.

A közgazdász kiemelte, jelenleg ismét nő az államadósság, csökken a devizatartalék, nő az infláció, amelyet a covid, az orosz-ukrán háború, az aszály még inkább fokozott, csökken a bérek vásárlóértéke. A reálbérek a versenyszektorban ugyan nőttek, ugyanakkor a tanárok és az egészségügyi dolgozók, például az ápolók bére alacsony maradt, ami a társadalmi csoportok elégedetlenségéhez, például a tanártüntetésekhez vezetett napjainkban. Az európai uniós források meghatározott célokra használhatók fel. Ha nem érkezik külföldi extraforrás, belföldön csak úgy lehet forrást előteremteni, ha azokat eleve nem adják oda bizonyos társadalmi csoportoknak. Ennek következményeit láthatjuk a tüntetésekben - összegezte Dr. Botos Katalin.

A neves közgazdász előadása végén az agrárium szerepére hívta fel a figyelmet. Az ágazat egészen 1950-ig visszamenőleg képes volt arra, hogy a fizetési mérleg összegyenlegében kompenzálja az importtöbbletet. Jelenleg is jelentős a szerepe: az összegyenlegben 30-40%-os bevételi forrást jelent a magyar gazdaság számára, s úgy képes exporttöbbletet termeli, hogy részesedése az exportból valójában szerény, hisz a gépiparé megnőtt. Mégis tud devizát kitermelni az országnak! Így fontos, hogy az agrárium több és hasznosabb fejlesztéseket kapjon a jelenlegieknél.

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.”- biztatta a Kazinczy-idézettel a szakmájuk iránti elkötelezettségre a hallgatókat búcsúzóul Dr. Botos Katalin.