Változik a vadállomány Magyarországon, rejtőzködő nagyragadozók, hiúzok, farkasok, medvék jelentek meg például az Északi-középhegységben, médiafelhajtással kísért riadalmat okozva az emberek között.

Az SZTE MGK Tudományos Diákköri Tanácsának szervezésében rendeztük meg a TÉNYEK ÉS TÉVHITEK előadássorozat következő programját, amelyen Dr. Patkó László, a WWF Nagyragadozók programvezetője volt a vendégünk, akivel az ember és a vadvilág együttélésének lehetőségeiről beszélgettünk.

A nagyragadozók jelenléte egy-egy területen fontos indikátor a fajfókuszú vizsgálatokhoz, mivel ha jelen vannak valahol, akkor az alattuk lévő tropikus szintek is rendben vannak az adott területen, ha elvándorolnak, újabb territóriumot keresve, akkor ott épül fel a megfelelő tápláléklánc – mondta Dr. Patkó László, a WWF Nagyragadozók programvezetője. A WWF (World Wide Fund for Nature) alapfeladataiban, például az édesvizek védelmében, a biodiverzitás feltérképezésében, az ökoszisztéma vizsgálatában, az érdekcsoportok képviseletében, tehát a globális, vagy akár nemzeti problémák megoldásában a lokális megfigyelések jelentenek alapot, amelyhez hozzátartozik bizonyos fajok vándorlásának vizsgálata is – tette hozzá a szakember.

A nemzeti parkok, vadgazdálkodók és a NAIK munkatársai valid vizsgálatokat tudnak végezni: szőr, ürülék, vizelet, vagy nyálmintát gyűjtenek megfelelő módszerekkel, majd laboratóriumban DNS-elemzésnek vetik alá a mintákat. Így pontosan megkülönböztethető a nagyragadozók vélt és valós jelenléte közti különbség egy-egy területen. Sokszor nem a farkasok felelősek a haszonállatok elpusztításáért, hanem például a kóbor kutyák.

A járművek, az infrastrukturális beruházások vagy a turisták zavarhatják a vadászható vadfajokat, megváltoztathatják vonulási útvonalaikat, de a nagyragadozókat az ember jelenléte kevésbé befolyásolja, egy farkas akár 1000-1100 kilométert is tud vándorolni, ha korábbi vadászterületén a falkák száma megnőtt, és kevesebb lett az élelem. Ide vonzhatja a nagyragadozókat az is, ha a prédafajok állománya növekszik. Így akár az állattartók akár a vadgazdálkodók érdekei is sérülhetnek, ha a nagyragadozó prédát ejt – összegezte a szakember.

Konfliktus tehát akkor jelentkezik, ha a nagyvad ugyanott vadászik, ahol mi, vagy ha a haszonállatainkat megeszi. Dr. Patkó László beszélt az érdekcsoportok között keletkező konfliktusok megoldásának lehetőségéről is, amelyekben a párbeszédet mindig a pozitívumokkal érdemes kezdeni, lokális alapokra kell helyezni a megoldást, amely lehetőleg legyen gyakorlatorientált és nyújtson gazdasági segítséget. A párbeszéd megkezdése a legfontosabb, a konfliktusokat pedig nem szabad negatívumként értékelni, hiszen megoldásokat kívánnak és végül természetvédelmi sikereket eredményeznek. A jelenleg érvényes magyarországi jogi szabályozás szerint az állam nem fizet kártérítést a nagyragadozók okozta kárért, viszont a nemzeti park igazgatóságok támogatást nyújthatnak a védekezésben, a WWF Magyarország pedig az érdekelt felek közös asztalhoz ültetésével, konferenciákkal, szakmai kiadványokkal segítheti a nagyragadozókkal való együttélést. Az Északi-középhegység gazdálkodóinak minden esetre jobb lesz készülniük a nagyragadozók elleni védekezésre villanypászotorokkal vagy akár a Kuvasz-Őr Programmal.