A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar, Tudományos Diákköri Tanácsa Tények és tévhitek című sorozatának vendége Dancsházy Zsuzsanna, növényegészségügyi mérnökszakértő volt, akivel a növényegészségügy helyzetéről, az idegen honos károsítók megjelenéséről beszélgettünk hazánkban.

Az előadó a fogalmak tisztázása után történeti áttekintéssel idézte fel a burgonyavész időszakát, amikor is egy 1842-es gombás fertőzés tett kárt a burgonyatermésben, az írek alapvető élelmiszerét pusztítva ki, melynek következtében olyan éhínség alakult ki, amely csaknem egymillió ember életét követelte. A burgonyavész gombás fertőzéséhez hasonlóan a filoxéra-járvány is Amerikából érkezett Európába. A szőlő megbetegedésének 1863-as franciaországi megjelenését követően 1875-ben már Magyarországon is felütötte fejét az a pusztító fertőzés, amely a 19. század végére a szőlőtermés kétharmadát kiirtotta.

A filoxéra-járvány tudatosította a világ vezetőiben, hogy egy-egy növényegészségügyi probléma nem csupán egy-egy ország gondja, így sorra alakultak a kutatóintézetek, majd szervezett hatósági védelem és szabályozás alakult ki az idegenhonos károsítók által hosszú távon okozott károk megelőzésére.

A bonyolult szabályokhoz kötött nemzetközi környezetben zajló kereskedelmet nem lehet indokolatlanul akadályozni, biológiai vagy más tudományos és gazdasági bizonyíték kell annak eldöntéséhez, hogy szükség van-e bármilyen hatósági intézkedésre. Mivel az idegenhonos károsítók esetében az azonnal belátható kár kisebb, PRA-elemzést, azaz előszűréses kockázatelemzést végeznek a szakemberek, majd kárbecslés és intézkedés következik, amelynél sokféle tényezőt vesznek figyelembe. Vizsgálják például, hogy terjed-e az idegenhonos károsító kereskedelemmel, azaz segíthet-e esetében a forgalmi korlátozás bevezetése.

Világszabvány határozza meg tehát, hogy melyek a karanténköteles idegenhonos károsítók. Magyarországnak nincs saját erre vonatkozó saját jogszabályrendszere, az európai uniós szabályok, az Unió közös növényegészségügyi rendszere az irányadó. Eszerint 2019-ben 174 károsító szerepelt a karanténlistán, mára 186 olyan károsító van a lajstromban, amelyek nem ellenőrizhető módon a természeti környezetben terjednek.

A felderítési és növényegészségügyi rendszer hierarchiájának csúcsán a Nemzetközi Növényvédelmi Szervezet áll. Magyarországon az országos főállatorvos a felelős a növény- és állategyészségügyért egyszemélyben. Az idegenhonos károsítók vizsgálata az Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növényvédelmi és Borászati Igazgatóság Növényvédelmi Osztályának feladata. Az osztály munkáját növényegészségügyi diagnosztikai laborok segítik három magyarországi városban: Budapesten, Pécsett és Velencén. A hatósági és erre felhatalmazott laboratóriumok feladata a mintavétel és a károsítók azonosítása.

Bár a törvények előírják a lakosság számára is az észlelt károsítókkal kapcsolatban a bejelentési kötelezettséget, a lakosságnak sem valódi felelőssége, sem megfelelő ismere sincs az idegenhonos károsítok felismerésére. Ennek megváltoztatására jelenthetnek jó megoldásokat a kerekasztalbeszélgetések.

Dancsházy Zsuzsanna, növényegészségügyi mérnökszakértő előadása végén napjaink legfőbb idegenhonos károsítóira hívta fel a figyelmet. Jelenleg a csillagoscincérek, a vörösnyakú cincérek, illetve a kőrisontó karcsúvízbogár, a bronz karcsúdíszbogár, valamint a Xylella fastidiosa illetve a faszövettel táplálkozó különféle rovarok okoznak fapusztulással járó problémákat hazánkban. Ezek Ázsiából, más országok közvetítésével, főként az import tűzifával, vagy raklapokon, a rovarok facsomagoló anyagokra rakott lárváival kerülnek be az országba.