Életfa Emlékplakett ezüst fokozat kitüntetésben részesült Prof. Dr. Mucsi Imre, Karunk nyugalmazott dékánja

Kiemelkedő tevékenységéért ÉLETFA EMLÉKPLAKETT EZÜST FOKOZATOT adományozott Prof. Dr. Mucsi Imre, egyetemi tanár, az SZTE Mezőgazdasági Kar nyugalmazott dékánja számára Dr. Nagy István, Magyarország agrárminisztere. A megbecsülést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójához kapcsolódóan, 2024. március 13-án adták át a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.

Ebből az alkalomból Dr. Jani Péter, az SZTE MGK Dékáni Hivatalának vezetője otthonában a Kar borával köszöntötte a kitüntetettet, akivel életútjáról beszélgettünk.

Prof. Dr. Mucsi Imre1969-ben doktorált az Állatorvostudományi Egyetemen.

Gyakorló állatorvosként kezdte munkáját a hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban (1969-1976).

„A hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságnak voltam az ösztöndíjasa, mert szegény voltam, nem volt pénzünk. Azért, hogy tudjak tanulni, sikerült ösztöndíjat szerezni, ami azt jelenti, hogy a minimumfizetést én akkor ösztöndíjként megkaptam. Ennek az volt a következménye, hogy minden évben egy-egy hónapot kötelező volt, hogy ott dolgozzam az Állami Gazdaságban, a diploma megszerzése után pedig annyi évet, ahány évig az ösztöndíjat kaptam. 1969-ben, amikor végeztem, azt az egységet kaptam meg, ami most a Tanüzem. Itt akkor elég nagy állatállomány volt, majd megkaptam a Kutasi úti és a barattyosi részt is. 1970-ben, mivel brucellózisos volt az állatállomány és rengeteget kellett kezelni, akárhogy is vigyáztam, én kaptam meg elsőként ezt a betegséget. Lázas voltam, hajnalra, akármilyen hideg volt is, leizzadtam, még az ágyneműt is ki kellett cserélni. Amikor elmentem az orvoshoz, én mondtam meg neki, hogy mi bajom van, mert ő még nem találkozott brucellózissal. A betegségből meggyógyultam, de egy hátránya maradt, addig adtam vért, azóta azonban nem fogadtak el tőlem vért, mert ezek a baktériumok a szervezetben hol itt, hol ott örökre megtelepednek” – mondta Prof. Dr. Mucsi Imre.

1976-tól 2006-ig, nyugdíjazásáig, rövid kitérővel a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán és annak jogelődjeinél állt alkalmazásban.

„Harminc boldog évet töltöttem itt, amiben voltak hullámvölgyek és hullámhegyek is, de összességében sikeres és boldog évek voltak. Büszke vagyok rá, hogy pozitív, családias légkört teremtettem, amelyben máig tartó barátságok alakultak ki. Tulajdonképpen a semmiből jöttem és ezt elértem” – emelte ki a díjazott.

„Úgy kerültem ide, hogy még a hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban dolgoztam, de rendszeresen jártuk középiskolai osztálytalálkozókra, Korellné Judt Edit volt az osztályfőnökünk, az ő férje, Dr. Korell Ferenc volt akkor a Kar igazgató-helyettese, ő szólt nekem 1976-ban, hogy az egyik kollégája nyugdíjba megy, és van üresedés. Így kerültem 1976. március 1-jével a főiskolára adjunktusként, és aztán így kapaszkodtam felfelé, 1980-ra főiskolai docens lettem” - tette hozzá Prof. Dr. Mucsi Imre.

Ezt követően 1986-ban kandidátusi fokozatot szerzett az állatorvos-tudományok területén. 1995. évben Göncz Árpád Köztársasági elnöktől személyesen vehette át egyetemi tanári kinevezését.

„Szerettem volna tudományos fokozatot szerezni, kutatni. Elgondolkodtam, hogy milyen témát válasszak, és a juh mellett döntöttem. Ehhez az állatorvosok kevésbé értettek, így úgy gondoltam, hogy ezt érdemes lenne kutatni. Egyre több írásom jelent meg, országos szinten is” – emlékezett vissza Prof. Dr. Mucsi Imre.

Publikációs tevékenysége azonban nem korlátozódott a juhra. A juh mellett a szarvasmarha, a strucctenyésztés és tartás témakörében önállóan, vagy társszerzőként több mint 200 publikációja jelent meg. Számos szakkönyv írója, szerkesztője. (Pl: „Juhtenyésztés és tartás” c., vagy a Juhtenyésztési alapismeretek I-II-III.). Továbbá közel háromszáz magyar és idegen nyelvű előadást tartott. A szaporodásbiológiai kutatásainak eredményeiből négy szabadalom is született.

„1984-ban Dr. Facsar Imre akkori Kari főigazgató felkért helyettesnek a Főiskolán. A IX. épületben, a kapualjban, egy eldugott helyen, a mostani könyvtár előtti részen volt a dolgozószobám. Itt dolgoztam ki a kandiadatúrámat, aztán egy alkalommal meglepetésszerűen bejelentettem, hogy ebben és ebben a hónapban lesz a házi védésem, aztán a nagyvédésem. Így lettem 1986-ban kandidátus” – mesélte Prof. Dr. Mucsi Imre.

1998-tól, két és fél éven át, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, termelési helyettes államtitkáraként vállalt felelősséget a magyar agrárium fejlődéséért.

„Nagy lelki vívódás után vállaltam el ezt a feladatot, itthon csak később mertem elmondani. Haragudott is rám a család nagyon. Nem bántam meg, de végig szürke eminenciásként dolgoztam. Nem voltam politikus. Ha olyan helyre kellett mennem, ahol politikai kérdésre is lehetett számítani, akkor vittem magammal egy politikust kis, és a politikai kérdésre ő válaszolt, én a szakmai kérdésekkel foglalkoztam. Így voltam termelési helyettes államtitkár, az egész mezőgazdaság az állategészségügyön kívül hozzám tartozott. Ezt csináltam több mint két és fél éven át, majd jött egy nagyon rossz felkérés, megüresedett Hódmezővásárhelyen a polgármesteri szék, amikor Dr. Rapcsák Andrást felmentették és rábeszéltek, hogy induljak el a választáson” – mondta Prof. Dr. Mucsi Imre.

1987-től 2006-ig több cikluson át főigazgatóként, majd dékánként vállalt főszerepet a hódmezővásárhelyi agrárképzés fejlesztésében. Ez idő alatt az Állattenyésztési Tanszék vezetője is volt. Az „állattenyésztési tudományok doktora” PhD. fokozatot négyen érték el az ő témavezetése mellett.

1992 és 1996 között a Magyar Juhtenyésztők és Juhtenyésztő Egyesületek Szövetségének elnöke, 1988-tól 2004-ig az AGNUSCOOP Juhtenyésztő Egyesület elnöke, 1990 és 1995 között a Csongrád Megyei Agrártudományi Egyesület elnöke, 1993-tól 1999-ig a MTA-SZAB Agrárműszaki Munkabizottságának elnöke volt.

2003-tól három éven át a Szegedi Tudományegyetem általános rektor-helyetteseként dolgozott.

2007-től kezdve sok utazással járó kutatási együttműködésekben vett részt.

„Izlandon hétszer voltunk. Minden zegét-zugát bejártuk. Németországban, Törökországban is dolgoztunk. Többféle projekt is futott, ezeknek egyike a strucctenyésztés volt. A 2000-es évek elején az országban egyre több helyen tenyésztettek struccot és úgy gondoltuk, hogy jó lenne ezt valahogyan összefogni. A Tanüzemben struccházat és kifutót is építtettünk, komoly tenyészetünk volt. Volt olyan diplomaosztás, amelyre meghívtam az egyetem és a karok vezetőit, ahol struccnyaklevest és strucc sültet és -pörköltet szolgáltak fel. Csak az ebéd végén mondtam el, hogy struccot ettek” – emlékezett vissza a kuriózumnak számító strucctenyésztésre Prof. Dr. Mucsi Imre.

„Most már valóban nyugdíjas vagyok. Továbbra is utazunk a feleségemmel. Pesten vettem egy kis lakást, ott megszállunk, és sokat járunk a fővárosban színházba, kiállításra és mindenhová, ahová kedvünk tartja. Büszke vagyok a gyerekeimre, unokáimra, öröm rájuk nézni, találkozni velük” – mesélt a nyugdíjas éveiről Prof. Dr. Mucsi Imre.

Munkásságával rangos elismeréseket vívott ki: 18 országos és regionális kitüntetésben részesült, a többi között Pro Facultate (1991), Pro Universitate (1994), Centen. Emlékplakett Tankönyv Nívódíj (1996), Kiváló juhász, Apáczai Csere János díj (1997), Konkoly-Thege Sándor emlékérem (1999), Újhelyi Imre. Díj (2004), Dél-Alföld Juhászatáért díj (2005), Rotary Paul Harris Fellow díj, Pro Urbe díj (Hódmezővásárhely, 2022).

Prof. Dr. Mucsi Imre idén ünnepli 80. születésnapját. Szeretettel gratulálunk életmű-díjához.