Az antibiotikum-rezisztencia témáját járta körbe a Tények és tévhitek előadás-sorozat idei állomása, amely a Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg. Dr. Süli Ágnes laboratórium vezető, az SZTE MGK Tudományos Diákköri Tanácsának titkára volt a rendezvény házigazdája, aki Dr. Somogyi Zoltánt, az Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének kutatóját kérte fel, hogy mutassa be a hallgatóságnak, milyen szerepet tölt be az antibiotikumok felhasználása az állati eredetű élelmiszerek előállításában.

Az Arzfenamin volt az emberiség történelmének első antibiotikuma, amelyet az 1910-es évektől használtak a szifilisz gyógyítására. Ám az antibiotikumok, először a penicillin elterjedése a II. világháború során vált általánossá a humán egészségügyben, amelyet a különféle sebesülések bakteriális felülfertőződése, a vérmérgezés elkerülése ellen alkalmaztak. E szelektív toxicitással bíró gyógyszerek csak a patogénekre vannak hatással, a gazdaszervezetekre nem. Az antibiotikumok az elmúlt több mint 80 évben nemcsak az emberek gyógyításában, hanem az állategészségügyben is olyan hatalmas teret kaptak, hogy ma már az antibiotikum-rezisztencia problémájával küzd az emberiség. A WHO prognózisa szerint 2050-re többen halnak meg antibiotikum rezisztencia miatt, mint rákos megbetegesekben, a feltételezések szerint akár 10 millió halálesetet is okozhat majd ez a probléma.

Az Escherichia coli, másnéven E. coli baktérium például a sertéstelepeken hasmenést okoz az állományban, amelyet a leggyakrabban Colistinnel kezeltek. Ez a humán egészségügyben is alkalmazott antibiotikum a kórházi vérmérgezés baktériuma, azaz az Acinetobacter baumannii egyetlen hatásos ellenszere. Az állategészségügyben való alkalmazása miatt viszont spontán mutáció eredményeként olyan rezisztenciagének alakultak ki, amelyeket a baktériumok képesek egymásnak átadni, így ellenállóvá tudnak válni az antibiotikumokkal szemben. A rezisztenciagén nemcsak az állatban telepszik meg, a sertés átadhatja az ott dolgozóknak, vagy a húsfeldolgozónak, de az állati eredetű termékekben, például a joghurtban is megjelenhet, hígtrágyaként az állattartó telepekről a földekre szórják ki, vagy a haltelepekre kerül, így jutva el a fogyasztóig.

A rezisztens gén megtelepszik a humán hordozó bérflórájában, lappang, majd mikor az ember bakteriális fertőzés következtében megbetegszik, például tüdőgyulladást kap, a benne pusztító baktériumok már kapcsolódtak a rezisztencia génnel, és hatástalannak bizonyul az antibiotikumos kezelés. Az ellenálló gén a tulajdonságait bármilyen baktériumfajnak átadhatja, gyógyíthatatlan betegségek sorát idézve elő.

A multirezisztens baktériumokra már egyik antibiotikum sem hat. Kínában felfedezték az plazmidon kódolt rezisztencia gént, amely olyan pánrezisztens baktériumot eredményez, amely az antibiotikumok jelenléte mellett is képes szaporodni, ellenáll a hőnek, lehetőséget ad a horizontális génátvitelre, elbontja az antibiotikum enzimeit, óriási evolúciós ugrással két hét alatt képes a nagyobb dózisú antibiotikumhoz alkalmazkodni, míg a humán szervezetre a dózis emelése toxikus hatással van.

Az antibiotikum-rezisztencia visszaszorítása érdekében kell csökkenteni az állattartó telepeken az antibiotikumok alkalmazását. Az Európai Unióban, így a Magyarországon forgalmazott és felhasznált, antibiotikum tartalmú, állatgyógyászati készítmények felhasználása úgynevezett AMEG kategóriákhoz kötött. A mikrohígításos módszer lényege, hogy olyan mennyiségi értéket adjon, ami minimális gátló koncentráció mellett is hatásos.

Az állattartók felelőssége óriási a kérdéseben, állathigiéniai megoldásokkal, tiszta, fertőtlenített munkakörnyezettel, a vírusokkal szembeni hatékony védekezéssel megelőzhető a bakteriális felülfertőződés és az állatok folyamatos antibiotikumos kezelése, így talán a rettegett szuperbaktériumok kialakulását is sikerül megelőzni.