Az intenzív banántermesztésről (is) ismert Francia-Antillákon nagyon komoly humán- és környezetegészség-ügyi problémát okoz a ma már betiltott, de évtizedeken keresztül nagy dózisban használt chlordécone okozta talaj- és vízszennyezés következményeinek tompítása, hosszú távon pedig, amennyiben lehetséges, fölszámolása. A klórdekon problémájának súlyosságát jól érzékelteti, hogy egy olyan, nagyon stabil molekuláról van szó, ami a talajban rendkívül sokáig megmarad - a radiokativitásból átvett szóhasználattal élve a felezési idejét a szakirodalom 250 és 650 év közé teszi! A vele gyártott növényvédőszereket először az USÁ-ban kezdték használni, de ott is tiltották be először, már 1976-ban, míg a világban erre 2011-ben került sor. A Francia-Antillákon a banángyökérfúró (Cosmopolites sordidus) elleni védekezésre használták (a lindán helyett) 1972 és 1993 között - ez utóbbi dátum azért is érdekes, mert Franciaországban hivatalosan 1990-ben betiltották a használatát. A francia média 2007 óta foglalkozik több-kevesebb rendszerességgel a témával, ami nem meglepő, hiszen az intenzív használat miatt a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület egyötöde rendkívül szennyezett. A szennyezés Guadeloupe-on már bizonyítottan elérte a vízbázist (és valószínűleg Martinique-on is ugyanez a helyzet), vannak olyan források, amikben az egészségügyi határérték kétszázszorosa (!) is mérhető, sőt, a szennyezés a parti mangrove-erdőket is elérte, a tengerbe történő bemosódás miatt pedig egyes zónákban tiltott a halászat. A CIRAD^[1] Francia-Antillákat (elsősorban Guadeloupe és Martinique) és Francia-Guyanát lefedő regionális kutatási egysége (CIRAD Antilles-Guyane^[2]) a bioremediációval igyekszik eredményeket elérni a kármentesítésben, azt vizsgálja többek között, hogy milyen erdészeti fajokkal lehet a talajból ezt a hatóanyagot kivonni? A szennyezett talajokon - egyelőre - legjobb megoldásnak a banántermesztés folytatása tűnik, ugyanis a molekula szerencsére a termésben nem halmozódik föl, a kultúra által termelt nagy mennyiségű biomassza (elsősorban levélzet) pedig jól használható a folyamatos talajtakarás biztosítására, amivel megelőzhető a talajban lévő hatóanyag kimosódása. Mindenképpen kerülni kell viszont a gyökérgumósok és a kabakosok termelését, mivel ezek közvetve és közvetlenül is szennyeződhetnek a szermaradványokkal.

Szerte a Francia-Antillákon az egyik legjelentősebb kultúra a banán

 Egészséges szaporítóanyaggal és jól megválasztott agrotechnikával, kellő szakmai tudással akár több évig is helyben tartható a banán, nem kell 9 havonta máshová telepíteni

A föntiekhez tudni kell, hogy Guadeloupe és Martinique szigetén a cukornád mellett a másik legjelentősebb kultúra a banán, ahol nem csak a „desszertbanán”, hanem a főzőbanán (banane plantain) is jelentős termőterületet foglal el. Igen gyorsan termőre forduló kultúráról van szó, ami így a telepítést követően rövid időn belül már bevételt is ad. Agrotechnikai oldalról közelítve a banánt látható, hogy a desszertbanán esetében alkalmazott intenzív termesztéstechnológiát igyekeznek a termelők a főzőbanánra adaptálni, ám mindkét kultúra esetében hatalmas problémát jelentenek a talajlakó kértevők, elsősorban a nematódák és a már említett banángyökérfúró. Mivel ezek a kártevők szinte „megeszik” a rhizómát, ezért a növény csak egy ciklust (9 hónap) tölthet az adott területen, utána máshová kell áttelepíteni.

A termelők a banánt hagyományosan tőosztással szaporítják, ez viszont egyenes utat nyit a kórokozók és kártevők átvitelének az új ültetvényekre

A kutatók azonban fölfigyeltek arra, hogy van néhány termelő, aki már 15-20 éve monokultúrában termeli a banánt, viszont nagyon komoly szervesanyag-utánpótlást végeznek, ami legalább 2 kg szervesanyag kijuttatását jelenti havonta és növényenként! Ha figyelembe vesszük, hogy a banánnál a legnagyobb költséget a telepítés jelenti, ha csak néhány évig helyben tartható így a kultúra, akkor az éves szinten akár 70%-os költségmegtakarítást is jelenthet! A gyökérpusztító kártevők elleni küzdelmet nehezíti, hogy a termelők általában egyszerű tőosztással szaporítják a banánt, ami szinte egyenes utat jelent a kártevők átviteléhez az új parcellákba. Ennek hivatott elejét venni a magyarul leginkább „gyöktörzs-aprításnak” nevezhető szaporítási mód, aminek segítségével egy-egy rizómából akár 40-50 darab, egészséges növény nevelhető, elkerülve ezzel a fertőzés átvitelét.

Dr. Somogyi Norbert, főiskolai docens