Amikor_egy_borito

Amikor egy kísérleti kisgazdasággal modellezzük a klímaváltozás hatásainak ellenálló mezőgazdasági termelési rendszert (KARUSMART)

A CIRAD Francia-Antillákat (elsősorban Guadeloupe és Martinique) és Francia-Guyanát lefedő regionális kutatási egysége (CIRAD Antilles-Guyane[1]) olyan kutatási területekre és az ezekkel összefüggő génmegőrzésre fókuszál, amik a trópusi égöv alatti, sajátos társadalmi és gazdasági föltételrendszerrel jellemezhető területek mezőgazdaságának hosszú távú fönntarthatóságát támogatják. Az egyik fő téma a sokféle növényfaj együttes termesztésével jellemezhető (sőt állattenyésztéssel is összekapcsolt) termelési rendszerek agro-ökológiai kutatása, amiben rendkívül szorosan együtt dolgoznak a másik nagy francia agrárkutatási intézettel, az INRAE-val. Ennek Guadeloupe szigetén működő egységénél (INRAE Antilles-Guyane[2]) állították be azt a kísérletet, ami valójában egy vegyes termelési profilú (azaz növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozó), biológiai szemléletű termelést folytató farmot modellez, törekedve az anyagforgalom külvilágtól való függőségének maximális csökkentésére.


Amikor_egy_1

 1. kép Fiatal jamaicai bors az ültetvényben


A másfél hektáros kísérleti gazdaság fő növényét a biológiai termesztésben telepített cukornád jelenti, nagyobb részben egybefüggő állományt alkotva, de a területet körbevevő szegélynövényként is használva. Ez utóbbi oka talán furcsa, de érthető - a magas és szinte áthatolhatatlan állomány „ápol és eltakar”, azaz segít az illetéktelenek elől elrejteni mindazt az értéket, ami egyesek számára igen nagy kísértést jelentene - magyarul a terménylopások legalább egy részének igyekeznek ilyen formában elejét venni. A kutatók úgy tekintenek erre a területre, mint egy olyan klíma-intelligens parcellára, ahol a lehető legnagyobb arányú szénmegkötésre törekednek. Noha Guadeloupe mezőgazdaságára jelen pillanatban inkább a specializáció jellemző, itt igyekeznek a cukornád, a banán, a zöldségfélék és az állattenyésztés összhangját megteremteni, ugyanis arra számítanak, hogy idővel egyre inkább a vegyes szerkezetű gazdaságok lesznek a meghatározók. A kísérletet 2018-ban indították, a lehető legtöbb helyi genetikai erőforrás bevonásával és természetesen biotermesztésben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer több, mint ígéretes, hiszen egy hektárra vetítve jóval nagyobb jövedelmet ad, mint a konvencionális gazdálkodás - igaz, a 23 ezer €/ha eredmény mögött nagyon sok munka van.

 

Amikor_egy_2

2. kép A cukornád nem csak értékes haszonnövény, kerítésnek is tökéletes, ha elég sűrű az állomány


A kísérleti gazdaságban önálló egységet jelent az úgynevezett „karibi blokk”, amiben kizárólag helyi fajtákat használnak, legyen szó bármelyik növényfajról. Megtalálható itt többek között a passiógyümölcs, a manióka, a jamsz, az édesburgonya, a galambborsó[3] (Cajanus cajan, syn. Cajanus indicus), a jamaicai bors (Pimenta dioica), sőt olyan - legalábbis a közép-európai szemnek - különleges fajok, mint a kardbab (Canavalia ensiformis). Az anyagforgalmat tekintve a rendszer mára már szinte teljesen zárt, egyedül a komposzt egy részét kell még kívülről hozni, de várhatóan már nem sokáig, mert a belső termelés elegendő lesz a szükségletek fedezésére. Az induláskor még éves szintre vetítve 120 t/ha-ra volt szükség, ma már elegendő 10 t/ha is, talajművelés egyáltalán nincs, csak a zöldségágyásoknál fordul elő minimális mértékben. A talajszerkezet javítására többek között az Indiában őshonos, de a múlt század elején az Antillákra is betelepített fűfélét, a vetiver-t (Chrysopogon zizanioides) használják, ennek gyökere kiválóan rögzíti a talajt és megakadályozza az eróziót, a föld fölötti része pedig nagy mennyiségű biomasszát ad, amit például mulcsozásra lehet használni. A nitrogén-utánpótlás egyik letéteményese a már említett kardbab, ami évente 50 kg N-hatóanyagot köt meg hektáronként, nem véletlen tehát, hogy meghatározó szerepe van a hüvelyes - jamsz vetésváltásban. További előnye, hogy segít kordában tartani a nematódákat, így már „csak” a manióka-hangya (Acromyrmex octospinosus) ellen kell valamilyen megoldást találni. A beteg banánleveleket a növényekről levágják, kiválóan használhatók talajtakarásra vagy a zöldségágyásokhoz készülő komposztban, de funkciója van magának a szegélynek is, amit a kutatók „hetedik parcellának” is neveznek. Itt ugyanis számos olyan faj kapott helyet, amiknek nem föltétlenül van közvetlen gazdasági haszna, ám nagyon komoly szerepük van a biológiai sokféleség növelésében, többek között élőhelyet biztosítva számtalan, a beporzásban vagy a biológiai védekezésben fontos rovarnak. Közülük csak egy a több más neve mellett a császár gyertyatartójának hívott Senna alata, ami gyönyörű sárga virágjaival messziről vonzza a rovarokat. A területet folyamatosan monitorozzák, míg a fölállított meteorológiai mérőállomás az időjárási adatokat rögzíti, a kutatók nyomon követik a biológiai sokféleség alakulását, legyen szó a föld fölötti élővilágról vagy a talajéletről.


Amikor_egy_3

 3. kép A zöldséges blokk - nagyon komoly szerepet töltenek be a pillangósok



Amikor_egy_4

4. kép A kardbabbal évente 50 kg/ha N-hatóanyag köthető meg, ami nagyon fontos a többi kultúra tápanyag-ellátásában



Amikor_egy_5

5. kép A Senna alata virágai folyamatosan vonzzák a beporzókat


Az állattenyésztés természetesen itt is szerepet kap, amit egy kis juhnyáj testesít meg, az akolhoz közvetlenül csatlakozó, öt részre osztott legelővel. Az állatok így logikusan öthetente térnek vissza ugyanarra a legelőre, miközben a rájuk veszélyes paraziták legföljebb három hétig lehetnek gazdaszervezeten kívül - ebből pedig logikusan következik, hogy a fertőzési lánc megszakad.


Amikor_egy_6

6. kép A vetiver kiválóan használható mulcsozásra

 

A CIRAD-nál úgy látják, az Antillákon (is) a jelenlegi, monospecifikus, intenzív ültetvények felől el kell mozdulni a sokkal összetettebb és környezetvédelmi szempontból fönntarthatóbb rendszerek felé, amikkel kihasználhatók többek között a biológiai sokféleségben, a természetes védekezési mechanizmusokban rejlő lehetőségek. Ide tartoznak például a gyümölcsfajokkal kiegészített erdősávok, az agrárerdészeti rendszerek és a számtalan zöldség- és néhány gyümölcsfaj kombinációjára épülő „kreol kertek” (jardin créole) kicsit „modernizált” formája is. Az INRAE kutatói szerint Guadeloupe-on - és a hasonló adottságú szigeteken - nagyon fontos lenne a kisméretű mezőgazdasági gépekre alapozott gépesítés fejlesztése, amivel kiváltható lenne a főleg a kertészeti termelésre jellemző, nagyon jelentős kézimunka-szükséglet legalább egy része. Ez két szempontból is előrelépést jelentene, egyrészt azért, mert a kézimunka költsége olyan magas, hogy szinte lehetetlen mellette komolyabb nyereségre szert tenni. A másik, hogy a fiatalokat részben az tántorítja el a gazdálkodástól, hogy nem akarnak megerőltető fizikai munkát végezni - gépesítéssel talán egy részük mégis meggyőzhető lenne.

 

Dr. Somogyi Norbert, főiskolai docens



[3] érdekessége, hogy a francia neve angolai borsó (pois d'Angole), miközben a géncentruma Indiában van, ott is háziasították,onnan terjedt el a világban.

Események

Rendezvénynaptár *