A „legszebb hivatást” választották a Mezőgazdasági Kar végzősei

Zárt körben tartotta a járványhelyzet miatt 61. Oklevélátadó Ünnepségét a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara. Az ünnepi tanácsülésen hatvanhat hallgató kapta meg oklevelét, köztük 33-an kiváló minősítéssel.

A mezőgazdasági mérnöki alapképzés magyar, illetve angol nyelvű szakán, a vadgazda mérnöki alapképzési szakon, a vidékfejlesztési agrármérnöki alapképzési szakon, valamint a precíziós agrárgazdálkodási szakirányú továbbképzésen, a növényvédelmi szakmérnök szakirányú továbbképzésen, a mezőgazdasági értékbecslő szakirányú továbbképzésen, illetve a vidékfejlesztési agrármérnöki mesterképzési szakon végzett hallgatók vehették át diplomájukat az ünnepségen.

Az Oklevélátadó Ünnepségen Dr. Mikó Edit, az SZTE Mezőgazdasági Kar dékánja kiemelte, a végzettek a legszebb hivatást választották, hiszen ők felelnek majd érte, hogy a lakosság számára mindig megfelelő minőségű és mennyiségű élelemiszer-alapanyagot állítsanak elő.

A mérnöki eskütételt a friss diplomás Lábas Kata Sára vidékfejlesztési agrármérnök után ismételték a végzettek. A mérnöki okleveleket és abszolutóriumokat Prof. Dr. Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese adta át, Dr. Mikó dékán pedig mérnökké fogadta a végzett hallgatókat.

A friss diplomásokat Prof. Dr. Zakar Péter rektorhelyettes köszöntötte beszédében, aki az egyetem vezetése nevében gratulált a végzetteknek. Emlékeztetett arra, hogy azt a tudást, amelyet megszereztek, úgy kell majd alkalmazniuk, hogy a lokális és globális folyamatokat egyaránt ismerik. A rektorhelyettes azt kívánta a friss diplomásoknak, hogy leljék örömüket hivatásukban, hiszen életük java részét ez a tevékenység fogja majd kitölteni.

A végzettek nevében Ormódi Béla Márton, mezőgazdasági mérnök búcsúzott. Kiemelte, éveken át tartó kitartó tanulás áll a hallgatók mögött, amelyet javarészt a pandémia miatti online oktatás töltött ki, így kevés időt tölthettek Alma materükben. Felidézte, noha bizonyos ismeretek megszerzése látszólag értelmetlennek tűnhetett a hosszú tanulási folyamat alatt, ugyanakkor mégis volt értelme, amely nem más, mint a gondolkodásmód megváltoztatása, és ez a mérnökké válás egyik kritériuma.

Az ünnepség végén újabb végzett évfolyam szalagja kerülhetett a Kar zászlajára, amelyet Tóth-Sári Szilvia vidékfejlesztési agrármérnök kötött fel, így tisztelegve az Alma mater előtt.