A francia nemzeti mezőgazdasági és agrár-környezetgazdálkodási kutatóintézet (INRAE) és a - neve ellenére teljes egészében francia - fejlesztési célú mezőgazdasági kutatások nemzetközi központja (CIRAD^[1]) szinte az összes tengerentúli francia területen működtet kutatási infrastruktúrát, ami igaz a Kis-Antillákon található Guadeloupe-ra is. Mindkettőről elmondható, hogy - egymással nagyon szorosan együttműködve - a trópusi égöv alatti, sajátos társadalmi és gazdasági föltételrendszerrel jellemezhető területek mezőgazdaságának hosszú távú fönntarthatóságát támogató kutatásra és az ezzel összefüggő génmegőrzésre fókuszálnak. Tevékenységük egyik fő témája a sokféle növényfaj együttes termesztésével jellemezhető, az állattenyésztéssel is összekapcsolt termelési rendszerek agro-ökológiai kutatása, amihez szervesen kapcsolódik a trópusi haszonnövény-fajok génmegőrzése és genetikai sokféleségének vizsgálata.

Életnagyságú modellel a kistermelők versenyképességének növeléséért

Az INRAE által beállított kísérleti, vegyes termelési rendszert modellező mikro-gazdaság egy hektáron terül el, létesítésekor azt a hipotézist követték a kutatók, hogy minél jobban integráljuk az állattenyésztést a termelésbe, a rendszer maga annál fönntarthatóbb lesz, noha egyértelmű, hogy működése mindig függ az őt befogadó pedo-klimatikus föltételrendszertől. A kialakítás során igyekeztek a helyi, jellemzően kisméretű gazdaságokat^[2] modellezni és kialakítani egy olyan, a gazdaságon belüli „anyag-körforgalmat”, aminek alapja a helyben termelt takarmány, az erre alapozott állattenyésztés, az innen kikerülő trágyával támogatott növénytermesztés - aminek természetesen része a már említett takarmánynövény-termesztés. A vetésszerkezet kialakításakor tudatosan igyekeztek olyan növénykultúrákat is termesztésbe vonni, amikben olyan molekulák is termelődnek, amik állattélettani és/vagy állategészségügyi szempontból kifejezetten hasznosak, így csökkenthető az állatgyógyászati készítmények használata.

1. kép A cukornád agrotechnikai szempontból sokkal érdekesebb és értékesebb növény, mint azt gondolnánk

A kutatók arra törekednek, hogy a legszorosabb kapcsolatban legyenek a termelőkkel, akik nem csak készek kipróbálni az általuk javasolt eljárásokat, hanem érdemi visszajelzést is adnak a tapasztalataikról. Mivel a kísérleti terület kisebb, mint az átlagos helyi kisgazdaság mérete, bizonyos kompromisszumokra szükség van, így például dönteni kell, a megtermelt növényi biomasszából mekkora hányadból legyen (lehet) takarmány és mi menjen (mehet) a komposztba. A cél ezzel együtt minél több agrotechnikai eljárás kidolgozása és ezek ajánlása a termelőknek, akik egyfajta, nagyon sok fotóval illusztrált „katalógusból” választhatják ki azokat, amiket ki szeretnének próbálni. A kutatóknak arra mindenképpen figyelniük kell, hogy a Guadeloupe-ot jelentő fő sziget mérete nincs 1600 négyzetkilométer, mégis két, egészen eltérő domborzati és csapadékviszonyokkal rendelkező részre oszlik: a keleti oldalon található, legföljebb dombvidékkel tarkított Grande Terre-n az éves csapadék mennyisége nem haladja meg az 1500 mm-t, addig a nyugati, a Soufrière vulkán környezetében közel 1500 méteres tengerszint fölötti magasságig hatoló Basse Terre-n 3-5 ezer mm közötti eső esik évente.

2. kép Guadeloupe-on a második legfontosabb kultúra a banán, ám a legtöbb gazdálkodó a növényegészségügyi problémák miatt csak egy ciklus (9 hónap) erejéig tarthatja ugyanazon a helyen, ami jelentősen növeli a termelési költségeket

A kísérlet sikerét alapvetően a gazdálkodói közösség tudás iráni igényére alapozzák, a legfontosabb szereplők ebben az újdonságokra leginkább nyitott gazdák, akik képesek lesznek továbbadni a jó gyakorlati elemeket a többieknek. Ezt sokkal célravezetőbbnek tartják, mint az esetenként 50-100 termelőnek szervezett előadásokat, bemutatókat, ugyanis a gazdák sokkal inkább hallgatnak egymásra, mint a kutatókra. nem véletlen az sem, hogy a Basse Terre-n élő gazdálkodókat vonták be a programba, ugyanis az itteniek sokkal inkább nyitottak az agroökológiai eljárásokra, mint a sziget keleti, szárazabb részén élők. A kiválasztott gazdákra úgy tekintenek, mint „hídfőállásokra”, akik rendszerint vezető tisztségviselők is valamelyik szakmai vagy érdekképviseleti szervezetben, és így nem csak garantáltan továbbadják az információkat, de hallgatnak is rájuk a többiek - azaz sikeres az innováció-transzfer.

3. kép A gyökérkártevők mellett banánkultúra másik nagy „átka”, a banán fekete cerkosporiózisát okozó Mycosphaerella fijiensis gomba

Az egyhektáros terület felén cukornádat, negyedén zöldséget, negyedén pedig gyümölcsöt termelnek, ezekhez kapcsolódik az állattartás (szarvasmarha és baromfi). A cukornád meghatározó jellege nem véletlen, hiszen a sziget mezőgazdaságának gerincét adó, 12 ezer hektáron termesztett kultúráról van szó, amire nagyon komoly, az ágazat bevételeinek döntő részét adó rumgyártás épül. Nagyon fontos, hogy - még - jár utána KAP-támogatás, azaz a gazdálkodók szemében egyfajta „biztonsági” termék, amiből akkor is van bevétele, ha valami miatt az adott évben nem lenne sikeres a termesztése. Agronómiai szempontból csak a gyomirtása problémás (ugyanis mára gyakorlatilag minden, korábban engedélyezett hatóanyagot kivontak a forgalomból), egyébként viszont rendkívül jó tulajdonságai vannak. Az egyik legfontosabb, hogy gyakorlatilag semmilyen rovarkártevője nincs, így - mivel adott parcellán öt évig tartható folyamatosan termelésben - használatával mindenféle kártevő fertőzési lánca megtörhető.

4. kép A banán köztesnövényeként sokfelé termesztett helyi paprika, a "piment vegetarien" termése - az illata olyan, mintha hihetetlenül erős lenne, a valóságban azonban csak gyöngén csíp

A kutatók szemében kiváló talajszerkezet-regeneráló növény, ugyanis a leglepusztultabb talajokat is képes regenerálni, szerves anyagban dúsítani, ezért úgy vélik, ha a KAP-támogatások esetleg meg is szűnnének, az agronómiai előnyök miatt a gazdálkodók továbbra is a vetésforgóban tartanák. A vegyszer nélküli gyomirtásra pedig már vannak ígéretes megoldások, ezek fejlesztésében a cukornádtermesztési alkalmazott kutatóintézet (CTCS^[3]) a meghatározó szereplő, munkájának köszönhetően mind több termelő tudja sikeresen termeszteni a cukornádat vegyszeres gyomirtás nélkül is. A cukornád azért (is) marad öt évig a vetésforgóban, mert az új fajták ennyi ideig termeszthetők gazdaságosan (míg a „régi” fajtákat akár 15-20 évig is helyben tartották).

5. kép Ebben a komposztálóban az aprított gyomokból és kevés trágyából giliszták készítik a kiváló minőségű "anyagot"

A cukornád mellett a másik legjelentősebb kultúra a banán, ahol nem csak a „desszertbanán”, hanem a főzőbanán (banane plantain) is jelentős termőterületet foglal el. Igen gyorsan termőre forduló kultúráról van szó, ami így a telepítést követően rövid időn belül már bevételt is ad. A banántermesztésben hatalmas problémát jelentenek a talajlakó kértevők, elsősorban a nematódák és a banángyökérfúró (Cosmopolites sordidus). A kultúra másik nagy „átka”, a banán fekete cerkosporiózisát okozó Mycosphaerella fijiensis gomba elleni küzdelemben az egyik ígéretes - és környezetbarát - eljárás a hektáronkénti tőszám változatlanul hagyása mellett a növények térbeli elrendezésének megváltoztatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy növelik a sorok közötti, viszont csökkentik a sorban lévő tövek közötti távolságot. Ezzel elérhető a sorköz művelése és más haszonnövényekkel történő hasznosítása, egyben megakadályozható az asszimilációs felület pusztulását okozó gomba sorok közötti átvitele. Azaz ha föl is lép a fertőzés, a termelő csak egy-egy sort veszít el, de nem az egész parcellát.

A trópusi klíma alatt a banántermesztésben is nagyon komoly probléma a gyomirtás, de lehet a gyomokra úgy tekinteni, mint hasznot hozó faktorokra. Ezt úgy érik el, hogy a sorközöket rendszeresen kaszálják, az így keletkező biomasszát egy-két hónap alatt komposztálják, majd az így kapott, jó minőségű szervesanyagot a banánültetvényben tápanyag-utánpótlásra használják.

Más elvet követnek az édesburgonya esetében, itt szinte inden gyomot eltávolítanak, ám következetesen meghagyják a pillangósokat, amivel nem csak nitrogénhez juttatják a haszonnövényt, hanem élőhelyet biztosítanak számos, a növényvédelem szempontjából hasznos hiperparazitának. Érdekes gyakorlati fogás az édesburgonya és az uborka együttes termesztése, ahol azt használják ki, hogy az uborka tenyészideje egy-másfél hónap, míg az édesburgonyáé 3-3,5 hónap. A sokkal gyorsabban növekvő uborka nem csak takarja a parcellát és így csökkenti a gyomok előfordulását, de gyorsan bevételt is ad, miközben nem jelent konkurenciát az édesburgonyának.

6. kép Az édesburgonyánál a pillangós gyomokat meghagyják, hogy ezzel is javítsák a parcella N-mérlegét

Kimondottan a helyi gazdák kérésére állították be azt a tojótyúk-állományt, aminek takarmányszükségletét a gazdaságon belül termelik meg biológiai termesztésben, ahogy szintúgy a termelőket segítik azzal, hogy bevezetik őket a trópusokon szinte sehol nem alkalmazott szilázskészítés „rejtelmeibe”. Az általuk kidolgozott eljárásban az eladhatatlan édesburgonya-tételeket aprítják, a szigeten bőségesen rendelkezésre álló melasszal vegyítik, majd tejsavas erjesztéssel kezelik, mégpedig akkora műanyag zsákokat használva, amik mérete illeszkedik a gazdaságban tartott állatok napi takarmányszükségletéhez. A terveik között szerepel egy jamsz-hüvelyes parcella beállítása is, az innen letermelt növényanyag egy része is baromfitakarmányként fog hasznosulni.

7. kép Az uborka és az édesburgonya kiválóan termeszthető együtt

Az állattenyésztésből kikerülő trágya esetében külön kezelik a baromfi- és a szarvasmarha-trágyát. Az előbbit a rövid tenyészidejű zöldségkultúrákban (ideértve az olyan gumósakat is, mint a jamsz), míg az utóbbit, amit egyelőre két legeltetett marha „biztosít”, inkább talajszerkezet-javításra használják. A trágyát a komposztkészítésben is használják, 40%-os arányban keverik a növényi aprítékkal, így 3-3,5 hónap alatt kellően összeérett komposztot kapnak. Ha a folyamathoz gilisztákat is használnak, akkor kevesebb szervestrágya is elegendő, az előállításhoz szükséges idő rövidebb, a minőség pedig mind a biológiai aktivitás, mind az NPK-mérleg szempontjából jobb. Nem meglepő tehát, ezt a komposzt-típust elsősorban a komolyabb és gyors bevételt adó zöldségkultúrák esetében használják, mint pl. a jamsz, a paradicsom vagy a paprika.