A Franciaország egyik tengerentúli megyéjét jelentő Francia-Guyana közel magyarországnyi területének (83534 km²) 95%-át trópusi esőerdő borítja, a mezőgazdaság a helyi szükségleteket csak bizonyos termékekből - mint pl. számos zöldség és gyümölcs - képes kielégíteni. Nagyon kevés olyan termék van, amit érdemes helyben, méghozzá prémiumterméknek földolgozni, egyike ezen keveseknek a kakaó. Ezt régebben többfelé termelték a megyében, többek között az egykori kényszermunka-táborokban (bagne) is - egyik-másik helyén még ma is találni kivadult kakaófákat, van olyan gazdálkodó, aki kifejezetten ezek terméséből készít csokoládét. De léteztek telepesek által kialakított ültetvények is, többek között a mai Cacao település helyén, ami magyarázza a névadást is.
Miért egyedi a guyanai kakaó?
Az amerikai kontinens trópusi területein őshonos kakaót ma a világ szinte minden olyan részén megtaláljuk, ahol a nedves trópusi klíma alkalmas a termesztésére, de alapvetően mindenütt dél-amerikai származású változatokat termesztenek. A termesztett kakaót - elsősorban a termés jellegzetességei alapján - három nagy csoportba sorolták: a ’criollos’ (kreol) csoportba a közép-amerikai eredetű és zöld vagy piros színű termést (cabosse, benne fehér, gömbölyded kakaóbabokkal) nevelők tartoznak. A ’forasteros’ (erdei) csoport amazóniai eredetű, a termés előbb zöld, majd sárgára színeződik, a kakaóbabok bíbor színűek és lapítottak. Létezik egy harmadik csoport, a ’trinitarios’, ez az első kettő hibridje és elsősorban Trinidadon és az Antillákon található meg. Motamayor és mtsai (2008) a különböző genotípusokat viszont származási helyük vagy közismert nevük alapján már tíz csoportba sorolták, ezek: Amelonado, Criollo, Nacional, Contamana, Curaray, Cacao guiana, Iquitos, Marañon, Nanay, Purús. A korábbi - és a gyakorlatban ma is létező - csoportosításból a ’criollo’ ebben is megtalálható, a ’forasteros’-t viszont több csoportra osztották. Így ebbe a korábbi kategóriába tartozik pl. a ’nacional’ (Ecuadorban szelektálták és ott is termesztik elsősorban), a különböző perui termőhelyekhez köthető ’iquitos’, ’contamana’ és ’curaray’, valamint a Francia-Guyanában őshonos ’guiana’. Ahogy többek között Philippe Lachenaud és munkatársai (2005) tanulmányában is olvasható, már 1729-ben leírtak Guyana délkeleti részének esőerdőiben olyan őshonos kakaó (Theobroma cacao L.) genotípust, ami tulajdonságaiban eltér a világban másutt megtalálhatóaktól és sehol másutt nem lelhető föl.
Genetikai gyűjtemény és agrotechnikai kísérletek
A kakaó - noha a növény maga 10-15 méteresre, vagy még ennél is magasabbra megnőhet, ültetvényben azonban kisebb - alapvetően árnyékkedvelő, a trópusi esőerdőkben tenyésző, 30-50 méter magas fák árnyékában érzi jól magát, ezért egy természetes agrárerdészeti fajként is tekinthetünk rá. Speciális környezeti igényeit azonban mindenképpen figyelembe kell venni, ha ültetvényes termesztéséről van szó, hiszen - és ez hatványozottan igaz a fiatal növényekre - a direkt napsütés rendkívül lelassítja a fejlődését. Ezt tartották szem előtt a kutatók is, amikor Sinnamary mellett tizenegy szelektált klónnal beállították azt az agrotechnikai kísérletet, amit a korábbi, közel három évtizedes tudatos gyűjtő- és szelekciós munka eredményeire alapoztak.
A 60 hektárnyi területen kialakított Combi kísérleti telepen elsősorban citrusfélékkel, kávéval és kakaóval foglalkoznak, ami mutatja a helyi agrárium prioritásainak változását, hiszen korábban a legfontosabb kultúra a kókusz volt, ma viszont a kávé és a kakaó a prioritás - mind a kettő tipikusan olyan árnyékkedvelő faj, ami ideális a trópusi agrárerdészeti rendszerekbe. A kakaó kísérletben 11 klónt találunk kétféle alanyon, mindegyik kombinációból 8-8 növénnyel és mindezt három ismétlésben. A szegélyt az erdőből gyűjtött kivadult kakaónövényekből szaporított fák, valamint más fajok adják, mint pl. az inga vagy pois sucré (azaz franciából fordítva édes borsó, az angol neve pedig ice-cream-bean), ami a nevével ellentétben egy, akár 20 méter magasra is megnövő fafaj, igaz, a pillangósokhoz tartozik (Inga edulis, Fabaceae). A trópusi Amerikában széles körben használják árnyékoló növényként kávé- és kakaó-ültetvényekben, jó szélfogó és jelentős mennyiségű biomasszát ad, lombozata és termése magas tápértékű, ezért takarmányozásra is kiválóan használható. Gyorsan nő, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy a kakaónak már a kezdetektől árnyékot adjon, ezért banánt is telepítettek a parcellákba. A vizsgálatban elsősorban azért esett rá a választás, mert már az első évben árnyékot ad, a termelők szempontjából viszont van egy sokkal nagyobb előnye: már a telepítés évében bevételt ad, így a gazdálkodók már jóval azelőtt pénzhez jutnak, hogy a kakaó egyáltalán elkezdene teremni.
A kutatók egy sajátos kísérletet is beállítottak, méghozzá egy befejezett banántermesztési kísérletet használva erre a célra, ennek a sorközeibe telepítették a kakaót, de itt is használták az ingá-t, a sorokba és a szegélybe egyaránt ültetve belőle. Függetlenül attól, hogy a kísérleti parcellákban milyen a növények társítása, van egy rovar, ami mindenütt nagyon komoly károkat tud okozni, a helyiek csak úgy beszélnek róla, mint egy átokról. Ez nem más, mint a manióka-hangya (Acromyrmex octospinosus), ami a fiatal oltványokat teszi tönkre - az ellene való védekezés lehet vegyszeres, de létezik egy olcsóbb és akár hatékonyabbnak tűnő mechanikai is. Ez nem más, mint egy olyan műanyag „gallér”, amit a csemete ültetésekor annak törzse köré helyeznek, az alsó része a talajba mélyed, míg a fölső részének olyan a kialakítása, hogy a hangyák nem tudnak rajta fölmászni és nem érik el a növényt. A védekezés az első két-három évben fontos, ha a fa ezt megéri, akkor már elég nagy ahhoz, hogy ha meg is támadják a hangyák és a lombja egy részét lerágják (ezeken tenyésztik ugyanis a boly belsejében a saját táplálékukat adó gombákat), képes ezt a lomveszteséget „kinőni”, pótolni.
Felhasznált irodalom:
Lachenaud, P., Sounigo, O., Sallée, B. (2005) Les cacaoyers spontanés de Guyane française: état des recherches, Acta Botanica Gallica, 152:3, 325-346. old.
Motamayor JC, Lachenaud P, da Silva e Mota JW, Loor R, Kuhn DN, Brown JS, et al. (2008) Geographic and Genetic Population Differentiation of the Amazonian Chocolate Tree (Theobroma cacao L). PLoS ONE 3(10): e3311.
Somogyi Norbert
